Hat-18-02-0246 - Együttműködés középiskolák között - Jeles íróink és költőink nyomában Budapesten és Erdélyben
Fényképes beszámoló:
I. szakasz
1. nap: 2019. május 1. (szerda)
A székelyhídi csapat május elsején érkezett meg Budapestre. A budai hegyekben, az Ördög-árok völgyében, a Remete-szurdokban tettek elsőként kirándulást. A szurdok melletti liget Ady Endre nevéről kapta az Ady-liget nevet. A közelben található a költő kedvelt vendéglője, a Balázs Vendéglő. A csoport a kirándulás alatt megtekintette Ady egész alakos bronzszobrát is.
A kirándulást követően rövid városnézésben lehetett részük. Útba ejtették a Magyar Nemzeti Múzeumot, a Hősök terét, napjuk a Városligetben ért véget.
2. nap:
2019. május 2. (csütörtök)
2019. május 2-án, egy csütörtöki napon, a Petőfi Irodalmi Múzeum előtt találkozott egymással a székelyhídi és a budapesti diákcsapat. Miután tanáraink és mi is egy csoportba verődtünk, utunk a múzeumba vezetett.
Sok érdekes dolgot tudhattunk meg a kiállítás által, legfőképpen a Petőfi életéről és költészetéről szóló kiállításon. Például azt, hogy Petőfi Sándor szerepelt a magyar pénzeken is, és hogy ki festett róla portrét, illetve ki csinált róla mintázva mellszobrot. Ezen felül talán az Arany Jánosról megemlékező kiállítás volt legérdekesebb. Ezalatt például az Arany balladáinak hanganyagát tartalmazó hanganyagot, vagy mondjuk a költő úgynevezett Kapcsos könyvét értem, amely kései verseinek kéziratos gyűjteményét tartalmazza.
A Toldi című művet pedig egy interaktív játékkal próbálták közelebb hozni a fiatalokhoz.Az utolsó állomásunk közé tartozott az Ady halálának 100. évfordulójára szánt kiállítás. Az igazi, nagy kiállítást a költő születésének 150.évfordulójára tervezik. A mostani kiállításon főként a halálának és temetésének körülményeit, Csinszkával való viszonyát mutatták be.
Miután a múzeumot felfedeztük, iskolánkba visszatérve készültünk fel a vendégeink fogadására. Legelőször Schaf Viktória igazgatóhelyettes asszony tartott egy rövidebb bemutatót az iskola történetéről, az itt zajló oktatásról, és a speciális nyelvi oktatásunkról. Ezt követően mi tartottunk beszámolókat híres költőinkről, íróinkról, mint például: Móricz Zsigmond, Ady Endre, Petőfi Sándor és Arany János. Ezután közös kvíz játékokban vett részt a két csoport, vegyes összeállításban, külön csapatokra és helyszínekre beosztva.
Véleményem szerint itt kezdett el összekovácsolódni az iskolák diákjai igazán, hiszen együtt kellett működnünk, és megnyílni egymás előtt, de hát ezt a versenyszellem és az egymás iránti szimpátia lehetővé is tette.
Az első feladatban versekből kaptunk csapatonként idézeteket, amiket beszéd nélkül kellett bemutatnunk a többieknek, hogy kitalálhassák a szerzőt és a mű címét is. Természetesen itt az előadásokon bemutatott költőktől/íróktól származó idézetek szerepeltek. Ha szabad megemlítenem, Petőfi Sándor Anyám tyúkja című versének a bemutatása váltotta ki a diákok körében a legnagyobb nevetést. Nagy sikert arattak a ,,tyúkanyók.’’
A második körben a Petőfi Irodalmi Múzeummal kapcsolatos kvízben tehettük próbára memóriánkat. A közös munkának itt is meglett a gyümölcse. A vetélkedő lezárásaként apró ajándékkal kedveskedtünk a vendégeinknek, ezután körbevezettük őket az iskolánkon.
3. nap: 2019. május 3. (péntek)
Május 3-án, pénteken egy kicsit borúsabb időben látogattuk meg a gyönyörű Fiumei úti sírkertet.
A találkozó a főbejáratnál volt és onnan két csapatra osztva tekintettük meg a főbb sírhelyeket, mint például Szerb Antal, Ady Endre, József Attila, Vörösmarty Mihály, Arany János, Jókai Mór, Móricz Zsigmond, Mikszáth Kálmán és még sok más irodalmi ember nyughelyét. Valamennyiük életéről iskolánk diákjai tartottak előadást. Voltak olyan személyek, akiknek mauzóleumot állítottak, mint például Kossuth Lajos, Deák Ferenc és Batthyány Lajos. A sírkerten belül volt egy idegenvezetőnk, aki érdekes tényekkel tette izgalmasabbá a látogatásunkat. Megtudtuk, hogy a temető már mintegy 170 éves történelemmel rendelkezik és nagyjából 56 hektáron terül el. Azt is elmesélte, hogy miként kerültek ezek az emberek a sírkertbe, és hogyan újították meg sírjaikat az idők során.
Az utunk innen a Budai várnegyedbe vezetett, ahol egy óra szabad foglalkozás keretén belül megnéztük a palota főbb nevezetességeit. Részesei voltunk egy magyar néptáncos és lovas bemutatónak is. Szemtanúi lehettünk egy őrváltásnak, egy közös kép készítése után pedig könnyes búcsút vettünk az újdonsült barátainktól. Innen ők a Parlamenthez mentek, ahova mi már sajnos nem tarthattunk velük.
Nagyon élvezetes kirándulás volt, többen barátokkal is gazdagodtunk. Nagyon hálásak vagyunk, hogy volt erre lehetőségünk, és mindannyian izgatottan várjuk az erdélyi utazást, hogy újra találkozhassunk partneriskolánk diákjaival. Az Erdélyi csapat a várból lesétált a Parlamenthez. A látogatóközpontból indulva megtekintették az országgyűlést. A sétájuk fénypontja a Szent Korona megtekintése volt.
4. nap: 2019. május 4. (szombat)
A székelyhídi csapat számára a nap egy csodálatos kirándulással telt a Dunakanyarban. Később ellátogattak Esztergomba, a Bazilikához is.
Megtekintették a várost egy hosszabb séta keretében. A párkányi hídon átsétálva fotókat készítettek a varázslatos magyar panorámáról.
5. nap: 2019. május 5. (vasárnap)
A székelyhídiak reggel elhagyták Budapestet. Hazafelé megálltak a hortobágyi pusztán.
Látogatásuk során megnézték a tájházat, a kilenclyukú hidat és a Hortobágy Múzeumot.
II. szakasz
1. nap: 2019. június 10. (hétfő)
Túránk első napján korán indultunk az iskola elől. Az út hosszú volt ugyan, de igyekeztünk elütni az időt: beszélgettünk, zenét hallgattunk és aludtunk. Miután túljutottunk a határon, Nagykárolyig meg sem álltunk.
Meglátogattuk a piarista nővérek házát, ahol szegény sorsú gyerekeket és árvákat nevelnek és tanítanak. Mindenki ámult a lakhelyük és a kertjük szépségén, és azon, hogy mindezt maguk tartják rendben. Jó volt beszélgetni Borbála nővérrel, miközben hideg mentás limonádét kortyolgattunk.
A körbevezetés és a felfrissülés után Borbála a közeli parkba vezetett minket, ahol Petőfiről és Kaffka Margitról mesélt nekünk, utóbbinak a szülőházát is megmutatta.
Nagykárolyban több órát töltöttünk, így volt időnk betérni az ottani múzeumba is. A parókián egykor élő emberek élethű vigaszfiguráit tekintettük meg.
A piarista nővéreket hátrahagyva folytattuk utunkat Székelyhíd felé, de előtte megálltunk Érmindszenten, és megnéztük Ady Endre szülőházát, és az ott létesített Ady múzeumot. Nagy élmény volt!
Székelyhídon erdélyi barátaink fogadtak minket, akikkel már májusban találkoztunk Budapesten. Ők akkor jártak nálunk, most mi élveztük az ő vendégszeretetüket: házi lekváros fánkkal vártak bennünket. A kötelező előadások után csapatokra váltunk szét, hogy bejárjuk ezt a kisvárost egy barátságos versengés keretein belül.
A szállásra már meglehetősen fáradtan érkeztünk. A hosszú út után jólesett a vacsora. Néhányan a szállásunkhoz tartozó fürdőt is kipróbálták, de a többség inkább lepihent a sok élmény után.
2. nap: 2019. június 11. (kedd)
Utazásunk második napján ellátogattunk a székelyhídi diákok iskolájába, a Petőfi Sándor Elméleti Líceumba. Az épületet és a tornatermet néhány éve újították fel, és jelenleg egy uszodát építenek hozzá. Az iskolában az igazgatónő kísért minket végig, és találkozhattunk, beszélgethettünk a diákokkal is. Érdekes volt látni, milyen hatalmas náluk a napló: A3-as méretű!
A fiúk azonnal elfoglalták, és otthon érezték magukat a tornateremben és kosárlabdázni kezdtek a helyi tanulókkal. A találkozó után elköszöntünk vendéglátóinktól, és továbbutaztunk Nagyváradra.
Nagyváradon az Ady Endre múzeum fele sétáltunk, de sajnos felújítás alatt állt ezért zárva találtuk, majd felkerestük Ady kedvenc kávézóját az MKE kávézót, amely Ady törzshelye volt. A városnézés után folytattuk utunk a Királyhágón keresztül és délután megérkeztünk Kolozsvárra a második „otthonunkba", egy református kollégium épületébe. Az utazás alatt egy előadást halhattunk a Belényesi-medence archaikus tájnyelve címmel.
A Bethlen Kata Diakóniában csodálatos rend és tisztaság, valamint nagyon szép szobák vártak bennünket, és a személyzet is rendkívül kedves és segítőkész volt.
3. nap: 2019. június 12. (szerda)
A Tordai-hasadék egy mészkőhasadék a Torockói-hegységben, Erdélyben, nem messze Torda városától. 1938 óta védett terület. A kb. 2 km hosszú szakadékon az Aranyosba ömlő Hesdát-patak folyik át.
Csapatunk június 12-én, szerdán látogatott el erre a gyönyörű helyre, ahol örökre az emlékezetünkbe zártunk a táj szépségét. Menet közben több hídon is átkeltünk, amik mindenki számára kicsit félelmetesek voltak, de könnyen vettünk azért így is az akadályokat, amik velünk szembe kerültek. Voltak nehezebb részek, ahol a falba erősített kötéllel tudtunk csak közlekedni, mert annyira vizes és meredek volt egy adott rész. Miután kiértünk egy mezőre, azt hittük, vége a kirándulásnak, és visszamegyünk a buszhoz, de kiderült, hogy csak most jön a neheze az útnak! Helyiektől kérdeztük meg, hogy a hegy megmászása mennyi időt vesz igénybe, és azt a válasz kaptuk, hogy másfél órát. Nekünk pihenéssel, és minden mással egybevéve 3 óra volt. Mindenki nagyon boldog volt, amikor leértünk, és végre megpihenhettünk, de a kilátásért megérte felmászni.
15 órára érkeztünk a Farkas utcai Református Kollégiumba, ahol 1926-ban Wass Albert a középiskolai tanulmányait végezte. Nagyon finom ebéddel vártak minket.
Később a Házsongárdi temetőbe mentünk, itt megnéztük több híres erdélyi irodalmár sírhelyét is, többek között Dsida Jenőét, Bánffy Miklósét és Reményik Sándorét.
7 órára értünk vissza a szállásra, megvacsoráztunk, majd kolozsvári városnézésre mentünk. Nagyszerű volt a kilátás és a fények a fellegvárból!
4. nap: 2019. június 13. (csütörtök)
A nap első részében egy Petőfi emléktáblát tekintettünk meg Tordán, annak a háznak a falán volt, melyben utoljára látták egymást Szendrey Júliával, 1849. július 21-én. Érdekes volt testközelből látni egy ilyen, a költő számára nagy jelentőséggel bíró helyszínt.
Később a tordai sóbányába látogattunk el, ahol a túravezető elmesélte nekünk az egykori sóbánya történetét. A történetben szereplő csarnokokat mind végigjártuk, s a híres visszhang fültanúi is lehettünk. Ám a legkülönlegesebb rész csak ezek után következett: a hajdani sóbánya legalsó szintjén egy csónakázótó, illetve egy egész vidámpark várt ránk! Szétszéledtünk, s ki-ki kedve szerint kipróbálhatta, amit a legjobban szeretett volna. A legtöbben a csónakázást, illetve a labdasportokat választották, mivel ezek tűntek a legizgalmasabbnak.
Ezt követően újra buszba szálltunk és Torockóra érkezve láttuk Jókai kedvenc kocsmáját, majd betértünk a néprajzi múzeumba. Ezután kétféle túra közül választhattunk: az erősebb fizikumot és nagy kitartást igénylő székelykői, illetve a lazább kirándulást a torockószentgyörgyi vár romjaihoz. Persze legtöbben az egyszerűbb utat választották, de néhányan nekivágtunk a kemény túrának, fel a hegyre.
Nagy lendülettel, és friss forrásvízzel feltöltekezve, vágtunk neki a különleges túrának. Utunkat két falusi kutya kísérte, se ételt se italt nem igényelve az útmutatásukért.
Minden viszontagság ellenére az út igen élvezetes volt, hisz saját határainkat feszegettük, és jutalmunk a gyönyörű táj és a végeláthatatlan hegycsúcsok voltak.
Közel négy órás mászás után büszkén tértünk vissza csapatunkhoz, hogy elmeséljük, mi minden történt velünk az út során.
Összességében hihetetlen nagy élmény volt, s kár lett volna kihagyni a túrát, rengeteg új élménnyel gazdagodtam, s ezzel is kicsit többet láttam a világból.
5. nap: 2019. június 14. (péntek)
Egy gyors reggelit követően elkezdtük berakni a csomagjainkat a buszba. Fájó szívvel pakoltuk a bőröndjeinket, nem volt kedvünk hazaindulni. Olyan gyorsan elrepült ez a néhány nap!
Városnéző sétát tettünk Kolozsvárott, majd felsétáltunk a fellegvárba, ahonnan mesés kilátás tárult elénk!
Hazafelé megálltunk egy ebédre a Királyhágónál, és beszereztünk még néhány szuvenírt.
A határon kevesebb ideig kellett várakoznunk, mint odafelé, de azért begyűjtötték az úti okmányainkat.
Zökkenőmentes volt a haza utunk, szerencsésen megérkeztünk Budapestre.
Fáradtan, de élményekkel gazdagon tértünk haza.
A kirándulásról készült blog elérhető: https://csillagosveny2019.hu/
Előkészítő óra: itt
Értékelő óra: itt
Erdély és a Partium: itt